Viccek
Két beteg sántít be két különböző magyar orvosi rendelőbe és mindkettőnél megállapítják, hogy csípőprotézis operációra van szüksége. |
A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól:
- Ön most érkezett, vagy már távozni készül?
- Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt.
- Elnézést, megmondaná, melyik a túloldal? |
A bolondok házában díszsorfalat állnak a betegek, mert magasrangú vendéget várnak. A vendég megérkezik, elvonul a díszsorfal előtt, mire kórusba felkiáltanak:
- ISTEN HOZTA MINISZTERELNÖK ÚR!
A vendég méltatlankodva kérdezi:
- Na de miért csak minden második ember köszöntött?
- Azért, mert csak minden második bolond, a többi ápolónő!
Két bolond a hetedik elmeleten lakik. Egy nap nekiállnak ablakot pucolni. Keresztbetesznek az ablakpárkányon egy deszkát, egyik ül belül, a másik kivül és mossák az ablakot.
A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába és látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál. Gazsi meg Andor beszélger,Gazsi irigy volt Andora mert kapott egy új biciklit,Andor megdicséri gazsinak a régibiciklijét.Gazsi erre: Köszcsi,lávcsi,szemcsi,meg még 1 csi,szemcsi,kinyomcsi....
Dicsekszik a bolond a társainak: Két gyerek ül az ablakba,lássák hogy az uton biciklizik egy nő,egymásra néznek és KIABÁLJÁK egyszerre: TEKERD HA MÁR ELLOPTAD!!
Egyszer csak csengetnek. Az, amelyik belül ült, leszáll a deszkáról és kimegy megnézni, ki az. A lakásajtóban senki. Lemegy a ház elé, hát ott látja a másikat a járdán, kilapulva.
- Na, vazze, hát te csengettél?
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát - feleli a beteg.
- Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje! - jegyzi meg a doktor.
- Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek?
- És képzeljétek, kaptam a menyasszonyomtól az eljegyzésünkre egy szép gyűszűt.
- Talán gyűrűt!
- Nem, gyűszűt. És még bele is vésetett egy szép feliratot.
- Mit vésetett bele?
- "Az eszed tokja!"
Beszólások
Akkora paraszt vagy...
Akkora paraszt vagy, hogy még a Tesco-ban is fokhagymás Túró Rudit kérsz!
Akkora paraszt vagy, hogy a mobilod is tölgyfából van faragva!
Akkora paraszt vagy, hogy kocsonyával zselézed a hajad!
Akkora paraszt vagy, hogy még a buszsofőrnek is azt mondod: gyí!
Akkora paraszt vagy, hogy a Playstation-on is disznóvágást játszol!
Akkora paraszt vagy, hogy kutya helyett disznó őrzi a házad!
Olyan hülye vagy...
Olyan hülye vagy, hogy azt mondják neked, hogy kapsz egy szinestévét, te azt kérdezed milyen szinűt.
Olyan hülye vagy, hogy amikor az észt osztották, te 10szer is sorbaálltál, de sohasem került Rád a sor.
.Olyan hülye vagy, hogy amikor az észt osztották, te 10szer is sorbaálltál, de sohasem került Rád a sor. Olyan hülye vagy, hogy nekifutásból téped a wc-papírt!
Olyan hülye vagy, hogy ha beneveznél egy hülyék-versenyére, azt mondanák: bocsánat de ez egy amatőr verseny!
Olyan hülye vagy, ha a tanár letörli a táblát, te kiradilozod a füzetet.
|
Olyan csúnya/ronda vagy...
Olyan csúnya vagy, hogy anyád megkért: legyetek csak barátok.
Olyan csúnya vagy hogy kiskorodban csontot kötöttek a nyakadba, hogy legalább a kutya játsszon veled.
Olyan csúnya vagy, hogy mikor megszülettél, anyád nem tudta hogy bölcsőbe tegyen-e, vagy a fára. Mi lesz ez: majom vagy ember?
Olyan csúnya vagy, hogy az oroszlán is sírva enne meg.
Olyan csúnya vagy, hogy amikor megszülettél az orvos sírt fel először.
Olyan csúnya vagy, hogy amikor a fényképedet kirakták a tejesdobozra, a gyerekek rászoktak a sörre.
Olyan csúnya vagy, hogy a bába inkább a méhlepényt rakta pólyába.
Ha látnálak csupaszon boldogan halnék meg.
Ha én téged látnálak csupaszon, valószínűleg a nevetéstől halnék meg.
Versek
Lidérces szenvedéllyel vonult
fölöttem át a nyár-éjféli zápor.
Elégiákkal megrakott vonatok
csattognak úgy, ahogy
a tonnás mennydörgések gördültek tova.
Kiálltam a fülledt teraszra bőrig ázni
s olyan volt ez a félnomád-félvad álom,
mint a szerelem veled.
Testem egész hosszában éreztem
a testedet az égből lezuhogni.
Egy-egy hátraforduló villám
tán alvajárónak látott.
Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.
Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.
A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.
Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
— Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét — másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,
m á s - ként?
Mesterlegény, — ha lány vagy is —
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
Vissza kell jönnöd, hogy itt lehess,
És ha szíved töröd össze — ímmár: megint —
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős
az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben. )
El kell menni.
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.